A grillázskészítés története és nemzeti hagyománya

A grillázs francia eredetű szó, jelentése: olvasztott cukorba kevert, apróra tört mogyoró, dióbél, mandula vagy egyéb olajos magvak elegye, amelyet kinyújtanak, majd szobahőmérsékleten szárítanak meg.

Történeti háttér 

A grillázs (más néven pörkölt vagy pergelt torta) a X. században még orvosságként kezdte útját, és a XIV. század folyamán vált fűszerekkel együtt élvezeti cikké.

Magyar vonatkozás 

Hazai története Mátyás király koráig nyúlik vissza. Feljegyzések igazolják, hogy a Beatrixszal 1476-ban kötött házasságának budai lakodalmán a hetedik fogás egy pörkölt cukorból készült torta volt. Ezt követően indult el a grillázs hazai népszerűsége, egyedi stílusainak és díszítési módjainak kialakulása.

Az alapanyag állandósága 

A klasszikus recept évszázadok óta változatlan: 1 kg cukor és 50–80 dkg magőrlemény. Mivel a régi időkben ezek luxuscikknek számítottak, a grillázs sokáig a főúri, nemesi réteg privilégiuma volt.

A grillázstorta a magyar ünnepi asztal szobrászata. 

Esküvőkön hagyományosan a "vőlegény tortájának" is nevezik, mivel keményebb a piskótánál. A néphagyomány szerint, ahány darabra töri az ifjú pár a tortát, annyi boldog évet fognak együtt megélni. 

Azért köteleződtem el mellette, mert ez a műfaj a készítő egyediségét maximálisan kifejező, kézműves csoda, amelyből szinte bármilyen forma megvalósítható. Bár a forró anyaggal való több órás munka komoly fizikai kihívás, a megrendelők örömteli, csillogó tekintete minden fáradtságért kárpótol.